datum+nevnap
| | |


Belvárosi képek
 
 
Turisztikai Portál Önkormányzati Portál E-Ügyintézési Portál Társulás

továbbküldés e-mailben | nyomtatás

Kópháza

0.jpg
Kópháza-Koljnhof Magyarország nyugati csücskében a sekély pannon Fertő-tótól dél-nyugatra a Soproni hegység és a Kisalföld találkozásánál helyezkedik el, Sopron-Ödenburg, a régi vármegyeközpont a mai megyei jogú város közvetlen szomszédságában. Az első világháború végéig a mai Burgenland (horvátul Gradisce) Nyugat-Magyarország része, így Sopron és Kópháza is a környékbeli horvátokkal együtt. Ez a vidék mai európai szemmel a Nyugat-Pannon EuRégió (Burgenland, Győr-Moson-Sopron megye 7 horvát településének egyike. Lakosainak száma 2000 fő, amely évről-évre növekszik. Az 1960-as évekig 90% feletti, 2001-ben már csak 46.6% a horvátok aránya. Közlekedés földrajzi helyzete kedvező. Megközelíthető Győr felől a 85-ös úton Nagycenkig, tovább a 84-esen, Sümeg felől a 84-esen, vasúton pedig a déli Sopron-Szombathely és az északi Sopron-Győr GYSEV-ROEE vonalakon.

Kópházát, mint települést először a XIII. században említik, a már közös magyar-horvát királyság idejéből. Egy 1429-ben kelt oklevélben található először a magyar hangzású „Kolphaza” elnevezés, mely név eredete Kolb Péter városi polgár nevéhez fűződik, aki nagyobb részt birtokolta a települést. Kópháza 1430-tól 1848-ig Sopron jobbágy-községe. Szulejmán szultán Bécs elleni hadjáratainak következtében a középkori lakosság teljesen kipusztul, az új betelepülő horvátok – feltételezések szerint a mai Horvátország és Bosznia-Hercegovina határvidékéről – 1533-tól jelennek meg a faluban. Már a 16. század végén Kópháza templommal rendelkezik, ez a mai Szent Márton templom, mely régen a temetődombon állt. A 17. század első felében a falu lakossága döntően horvát és az összes lakos katolikus vallású. 1651-ben a falunak horvát papja és egyházi iskolája van, a későbbi papok is majdnem mind horvátok. Breu Josef lejegyzései alapján 1715-ben Kópházát 35 horvát(61%), 20 német (35%) és 2 magyar (4%) család lakja. A dualizmus idején a falu Sopron és Bécs közelsége miatt meglehetősen gyorsan fejlődik, különösen a vasútvonalak kiépülése után. A község egyik nevezetessége a 18. század második felében a Szűzanya tiszteletére épült kápolna, amely a környék és a távolabbi horvátság zarándokhelye. A templom Nádasdy Lórika legendáját őrzi.

PICT0607.jpgAz 1870-es évektől a híres kópházi kántortanító Nakovich Mihály a horvát nyelvű tankönyvek kiadásának koordinátora, templomi énekek szerzője, népdalgyűjtő, az új horvát helyesírás bevezetésének nagy szorgalmazója. 1881-ben a helybeliekkel együtt alapítja meg a Kópházi Önkéntes Tűzoltó egyesületet. Az iskola, az egyházközség és az elszánt falubeliek közreműködésével Kópházán a 19. század végén megkezdődik a kulturális tevékenység, ahol a népi tudatba mélyen beágyazódó horvát kultúra és hagyomány megőrzését tűzik ki célul. 1922-ben adják elő az első horvát színdarabot a faluban. A villany a település minden házában 1950-ben gyulladt ki. Az ’50-es évek végén alakul meg az első tánccsoport. A ’60-as években a sinkovits Mátyás Cáppá, kántor, költő és festő köré összegyűlt fiatalság a kópházi kultúra és identitás fő hordozója. A vezetékes ivóvíz ellátás 1968. óta megoldott. 1972-ben megalakul a Horvát Klub, mely az itt élő horvátok bázisa, és Magyarországon az első bejegyzett horvát egyesület. 1975-ben tamburáznak először a faluban, A hetvenes évek közepéig a község a „határsáv”-hoz tartozik, így nagyon csekély a forgalma, megközelítéséhez engedélyre van szükség.

PICT0174.jpgA Kópháza – Deutschkreutz határátkelő 1989-es megnyitása után mind az átmenő forgalom, mind pedig a gazdasági fejlődés megélénkül a faluban. A rendszerváltás után meggyorsul a falu infrstruktúrális fejlődése. A telefonhálózat bővítésére 1994-95 folyamán kerül sor. A vezetékes gázhálózat kiépítését 1995-ben fejezik be, a szennyvízelvezető csatorna pedig 1996-ra készül el. Mára a település infrastrukturális szempontból eléri az európai átlagszintet. A főútvonal majdani átépítése autóúttá a falu lehetőség szerinti elkerülésével lényegesen csökkentheti a településen belüli nagy forgalmat. A külföldi, leginkább vásárlóképes turisták megjelenése szolgáltató üzletek tömkelegét vonzza a településre. Ezek az üzletek alkalmasak a keresőképes népesség helyben történő foglalkoztatására, Nagyon sok kópházi polgár önmaga is vállalkozásába kezd, ami az átlagosnál kedvezőbb közgazdasági környezet miatt legtöbbször sikerrel is kecsegtet. A Sok kisebb vállalkozás azonban nem tudja a teljes foglalkoztatottságot biztosítani, ezért nagyon sokan Sopronban ill. a közeli Ausztriában keresi kenyerét. Több, a mai magyarországi horvát kisebbség életében fontos szerepet betöltő egyesület, szervezet (Magyarországi Gradistyei Horvátok Egyesülete, Magyarországi Horvátok Szövetsége) alakul meg Kópházán.

PICT0164.jpgA falu 30 éves múltra visszatekintő kulturális kapcsolatokat ápol a Zágráb melletti Busevec és Gracani, valamint a Zadar melletti Bibinje horvátországi településekkel. 1987-ben került felavatásra a falumúzeum, amely helytörténeti gyűjteménnyel és sok érdekességgel várja az idelátogatókat. A nemzetiségi iskola 2007-től ismét két tannyelvű, s az óvodában is folyik horvát oktatás. A településen horvát kisebbségi önkormányzat működik. A horvátok kulturális aktivitása rendkívüli nagy, egyesületeik a várvidéki horvátokkal szoros kapcsolatot tartanak. A településen elég magas az idősebb korosztály aránya, mégsem tekinthető Kópháza elöregedő községnek, hiszen a kedvező helyzet miatt a fiatalok sem vándorolnak el, sőt vidékről költöznek a faluba. Kópházán működik Magyarország egyetlen vidéki horvát étterme és panziója, mely a „Levanda” nevet viseli, ahol az érdeklődők különleges horvát ételeket ízlelhetnek, valamint a tájegységre jellemző zamatos borokkal ismerkedhetnek. A falu határában lévő Gora szőlőhegy már-már kultikus jelentőséggel bír az itt élők számára. A hegyen lévő Mátyás kunyhó ideális kirándulási célpont, melyről gyönyörű panoráma tárul elénk Sopronról, de jó időben Bratislava (Poszony) vára is látható. A falu közepén áll az immár márványból készült emlékmű, mely a 450 éves betelepülésről és az 1921-es népszavazásról emlékszik meg egyaránt Vörösmarty Mihály és Mate Mersic Milradic versidézetei mellett. „Hazádnak rendületlenül, légy híve ó magyar!” és „Horvát anya hű fia hazád mellé állj” (ford.)