Az idő zálogában

,,A fotókiállításon tíz fotóművész egy-egy alkotásával találkozunk. Az ő találkozásuk meghatározója az IDŐ, ami a szabadtéri tárlatuk címe. Az idő, ami múlt, jelen és jövendő, illetve azok összekapcsolódása a legnagyobb, a természet feletti Alkotó akaratában." - A kiállítás augusztus 30-ig látható a Nagy Rondellánál. Már harmadszor jövünk össze itt, a soproni Várkerületen, a Rondella tárlaton, s ez számszerűsítés után már hagyományteremtésnek mondható. Azaz, aki szereti a villanás művészetét, a fotót, a folyamatos valóságból kiragadott és megörökített pillanatot, azok itt vagyunk most és ma, nemzeti ünnepünk délelőttjén a soproni vár Várkerületre kibukó domborodásának kővölgyében, a sáncárok fölött, a Soproni Fotóművészeti Kör ünnepi tárlatnyitóján.

Az ünnepet szavatolja az alkotó és alkotás meg- és bemutatkozása, nemzeti ünnepünk délelőttje és a közelgő szakmai ünnepnap, a Magyar Fotográfia Napja, mint egy kilenc nap múlva.

Állunk itt, a fotók ölelésében, a középkorban épült házfalak tövében. Az évszázados Kovács-szer mentében, szemben az egykori Fogadó-szerrel. A falak látták a cseh Ottokár, majd Zrínyi seregét, portyázó törököt, kurucot-labancot egyaránt. A várfalhoz ragasztott rokokó és copf stílusú lakóházak földszintjén a kereskedők boltjai, emeletén a lakásaik. És itt nyüzsög a polisz sok lakója, még több vendége, akik adnak-vesznek, gazdagítják egykor és ma a várost.

 

 

A fotókiállításon tíz fotóművész egy-egy alkotásával találkozunk. Az ő találkozásuk meghatározója az IDŐ, ami a szabadtéri tárlatuk címe. Az idő, ami múlt, jelen és jövendő, illetve azok összekapcsolódása a legnagyobb, a természet feletti Alkotó akaratában.

A tíz kiállító más-más témában, de az időről regél képeivel. A Fotóművészeti Kör vezetője, az ismert fotós, Horváth Endre az idő, s mindazzal amit az idő a bugyrában rejteget, az évszakok váltakozásán át, az eső verte, a jég kaparta használat tárgyát, egy kaput fotózott, jelezve, hogy a Hűség Városa miként gazdálkodik a múltjára építve, a jelenéből kaput nyitva jövőjére.

 

Hajdú László Napos oldal című képe egy sorozat darabja, a jobb napokat látott Vasöntöde egyik folyosója, ahol Isten napfénye beragyog avittat és újszerűt egyaránt. Esetünkben egy épület sorsában ad reményt, elhasznált, elhagyott, idő által megviselt sorsunkra vetülő fénnyel. A perspektivikusan távolodó folyosóban: elfutó éveink nyomában járunk.

G. Nagy László képén az ifjúság szemléz egy öreg, százados ablakon át. Sötétség veszi őket körül, az ismeretlen, a bizonytalan feketesége. Az ifjak homlokán remény, s az ablakon beszökő fény fókuszál az arcukra, ami bentről kifelé, mondhatjuk a jelenből a jövő határtalan idősíkjába tekint.

Pócza Gábor a pillanatot megörökítő jelenetben a töredezett kövekben, a szelektív emlékezetre utal. Széttöredeznek emlékeink. Már az ősz keríti gondolatainkat, s a képből kifordulva barátok távoznak, homályos emlékekbe merülve.

Herr József vonatablakon kitekintve fedezi fel témáját az időről. Megy a vonat, ha nem is Kanizsára, de Szombathelyre, s meg-megállva látjuk, az idő nem csak épít, de rombol is, keze nyomát hagyva a végleg eltűnő részleteken.

 

Németh Béla börtönfolyosója az idő fogalmának jelentős megváltozását üzeni. Ahol más a hét jelentősége ha levelet ígér otthonról, más a hónapnak ha látogatót várunk, és más az éveknek, amikor lassan-lassan hozza egyre közelebb a vágyott szabadulást.

Ujvári Gábor gyűrt, hajtogatott papír ívén a számok – látszólag össze-vissza – sorakozása jelzi azt az időt, ami fogalmanként más és más időegységet számláz a szemlélőnek.

Ambrits Tamás Balatoni pillanatok című fotóján a sima tófelszín regél az időtlenségről, s a csónak, bár mozdulatlan, képzeletünkben elvisz bennünket parttól-partig. A hosszú expozícióval készült kép két perc történetét sűríti elénk.

Kránitz András toronybelsőt fényképez, ahol a fel és lefelé lehetőségében kapcsolódik az idő klasszikus hármasa: a múlt, a jelen, és a jövendő.

És végül Simon Tibor szabályosan, simán levágott farönkje, évgyűrűiben mutatja a valóságost és a lehetségest. Az idő emberi léptékű, hármas összekapaszkodását.

 

 

Hölgyeim és uraim!

A 2001-ben alakult Soproni Fotóművészeti Kör dolgozik, alkot, s időről-időre, mint azt az egész tárlat sugallja, megmutatkozik. Értékesítik az Isten adta időt. Helyzetbe hozzák alkotóként, a legnagyobb Alkotó akaratát.

Tarzusi Szent Pál írja az efezusiaknak: „Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. Ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata…” (Ef 5, 9-17.)

Ezt a gondolatot üzenem alkotóknak, tárlatlátogatóknak egyaránt.

A kiállítást pedig megnyitom!

Bősze Balázs

 

 

(Elhangzott a várkerületi Nagy Rondella előtti várárok szabadtéri fotókiállításán 2008. augusztus 20-án.)

***

A kiállítás augusztus 30-ig látható a Nagy Rondellánál.

Fotó: Hajdú László