Füst Milán

Szózat a sírból

Ne sírj értünk anyánk,
E föld oly porhanyó,
E föld most is hazánk
És benn nyugodni jó.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.


Ne sírj értünk apánk,
Így elpihenni béke,
A szív mosolyog reánk,
Mert megküzdöttünk érte.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.


Nem kis dolog volt, nem kenyér,
Nem haltunk meg az életér',
Több volt ez annál: bús hazánk
Könyörgõ szemmel néze ránk.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.


Napfény deríti hát szemünk,
E túlvilági fény nekünk
Egy lázas honnak árva népe
Borítá koporsónk fölébe.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.


S ellenfelünk, gondold meg ezt.
Mi nem holtak vagyunk, de fény,
Mi láng vagyunk e földtekén
S öröktûz lesz e sírkereszt.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.