"Körülvettek volt engem
a halálnak kötelei és az
álnok embereknek árvizei
rettentnek vala engemet."

(Zsoltárok Könyve 18.)

Gulyás Lajos az 1956-os forradalom és szabadságharc nyugatmagyarországi mártírja. A hírhedett mosonmagyaróvári per harmadrendû vádlottjaként ítélték halálra, elsõfokon Gyõrött, majd másodfokon Budapesten, és 1957. december 31-én hajnalban Gyõrött, a bíróság udvarán húzták bitóra három társával együtt.

Ki volt az a férfi, ez a lelkész, akirõl a Gyõrben lefolytatott terrorper ügyésze, Grátz Endre ezeket mondta a sztálinizmus ügyészéhez, Visinszkijhez méltó vádbeszédében a gyõri városi tanácsház nagytermében:

"Amikor Gulyás Lajos felett ítélkeznek, akkor a szétvert végrehajtó bizottságokra emlékeznek, a megnyitott határra, a határõrtisztek összefogóira, azokra, akik megtagadták a határõrtisztek megmentését, de gondoljanak a Hegyeshalomban kért amerikai segítségre, és arra, hogy ez az ember gyûlöli a népet, gyûlöli a szocializmust, és a rohadt régi világot akarta visszaállítani. Népünk sújtson le az árulóra és halállal büntesse meg gaztetteiért!"

Grátz Endre vádja beteljesedett. A megyei bíróság különtanácsa - tanácsvezetõ bíró dr. Gyenes István - öt társával egyetemben halálra ítélte Gulyás Lajost, megvádolva a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bûntettével, valamint megvádolva a gyilkosságra való felbújtás bûntettével. És - 39 évesen - fölakasztották Gulyás Lajos levéli református lelkészt.

Ki volt ez az ember, akire ennyire fenekedett a kádári ellenforradalom? Gulyás Lajos 1918-ban Kisújfalun (ma Nova Vieska, Szlovákiában) született, földmûves családban. Kötõdése a magyar népéhez, a magyar parasztsághoz egész életében meghatározó. A parasztcsalád tehetséges fia továbbtanulhatott Pápán: református lelkész lett belõle. 1942-ben áthelyezik Levél községbe.

A fiatal lelkészt a hazája és a népe iránti szeretete, tenniakarása beviszi a politikába: a Független Kisgazda Pártban politizál, a balatonszepezdi szervezet elnöke, a nagyválasztmány tagja. 1947 augusztusában megválasztják országgyûlési képviselõnek a tapolcai választókerületben. Nem sokáig munkálkodhat az országgyûlésben, amint õ fogalmazza 1948. auguszuts 12-én: "kirúgják" onnét, másokkal együtt, miután ezidõre nálunk is "megvalósul" a szovjet mintájú sztálini "proletárdiktatúra". Addigra Rákosiék már "megtisztítják a terepet", többek között az ilyen Gulyás Lajos-féle kisgazdáktól, akiknek az apját a nyilasok korábban úgy megverték, hogy abba pusztult bele. Õt pedig internálták, miután Zala vármegyében Bajcsy-Zsilinszky Endréékkel együttmûködve szervezi az ellenállást Szálasiék ellen!

Gulyás Lajos képviselõjelölt - Tapolcán, 1947. augusztus 3-án - elhangzott választási beszédébõl idézek:

"...Európában napjainkban kétféle, magát demokratikusnak nevezõ világnézet igyekszik teret hódítani magának több-kevesebb súrlódásokkal, sõt igen sokszor kemény összecsapások árán, mely utóbbinak nagyon keserû poharát nekünk, mindenünkbõl kifosztott, letiport kis nemzeteknek kell kiürítenünk. Meggyõzõdésem azonban, ha ennek a világnak, s benne a mi kis magyar világunknak a népe a szenvedések és megpróbáltatások tüzében felismeri és elfogadja az egyetlen hatalmas szövetségesnek, az egyetlen fölszabadítónak, az Úr Istennek kegyelmét és nem gyarló egyesek, hatalmasok csetlésétõl-botlásától teszi függõvé egyéni és nemzeti életének boldogulását, akkor a mi népünkre is eljön a boldogulás ideje...

Kultúrpolitikánk az egyetlen megingathatatlan fundamentumra, a keresztény valláserkölcsre épül. Ebbõl kell kinõni az iskolai nevelés, a népnevelés, a sport, a mûvészet, egyszóval a sajátos magyar nemzeti kultúra gyümölcsözõ fájának. Társadalompolitikánk nem ismer faji, felekezeti vagy származási megkülönböztetést. A magyar parasztság pártja vagyunk, de éppen józan ítélõképességünk szólítja fel a magyar munkás, iparos, kereskedõ és polgári társadalmat: sorakozzon fel ezen a választáson a koalíción belül kormányzó egyetlen, polgári gondolatot képviselõ párt nemzetiszínû zászlaja alatt, melyen a jelszó nem az erõszak, nem a gyûlölet, hanem a szeretet és a megbocsájtás!"

Nem tehet arról, hogy oly nagyot tévedett, hogy a "független és szabad magyar élet" helyett a sztálini-rákosista terrort hozták ránk. A Gulyás Lajos-féléket, az elsodort falvak kemény fiait rövid úton elnémították. Az '50-es évek a csend, a némaság évei. Ezt a fojtott, félelem-ülte csöndet csak az 1956-os forradalom rövid, éles kiáltása, sikolya szakítja meg, hogy az õ torkára - akár a népére - ráforrasszák a kiáltást. A hóhér forrasztotta rá, amikor a bitó alatt a jövendõ szabad, független Magyarországát éltette!

Az október 26-i mosonmagyaróvári ávós vérengzés körülményeirõl írja a gyõri "fehér könyv". (Az ellenforradalom támadása Gyõr megyében, Kossuth, 1958.)

"...A sortüzet követõen Mosonmagyaróvárott nagy volt a riadalom, de a szervezõk és vezetõk még akkor sem okultak. Tovább folytatták népellenes aknamunkájukat, piszkos tevékenységüket, tovább lázították az embereket, és további szörnyû cselekedetekbe hajszolták Mosonmagyaróvár lakosságát. A további események egyik kimagasló vezéralakja Gulyás Lajos levéli református lelkész, volt kisgazdapárt országgyûlési képviselõ, s véreskezû prédikátor volt. Az emberi mivoltából kivetkõzött fasiszta lelkész beszédével felbõszítette a tömeget, aminek az lett a következménye, hogy a nemzeti bizottság Gyõrbõl fegyveres segítséget kért..." Megvádolták, hogy véres lett a keze, a határõrtisztek vérétõl! Ezt írja a gyõri "fehér könyv": "...a laktanya udvarán több gyûrû keletkezett a határõrtisztek körül. Tóth fõhadnagyot is körülvették, rugdosták, taposták, majd ugyanazt cselekedték Máté fõhadnaggyal is. Gulyás Lajos lelkész a több sebbõl vérzõ Mátét egy teherautó ablakán bepréselte és 'megmentette', amint mondotta: viszi a nemzeti bizottsághoz, hogy ítélkezzenek felette."

Szegény Gulyás Lajos! Amint társai, õ is úgy lett "kiválasztva" a mártíromságra! Ha tudta volna, ha sejtette volna...

Mindezen képtelen vádak cáfolatára álljon itt Gulyás Lajos levele a "Kisalföld" címû Gyõr-Sopron megyei napilaphoz, illetve annak p-s (Polgár Miklós) monogramú újságírójához 1957 elejérõl, melyben visszautasítja és cáfolja a róla megjelentetett rágalmakat és bejelnti, a "független magyar bírósághoz" fordul neve, igazsága védelmében. És egy év múlva fölakasztották!

Köszönöm, Szerzõ Úr!

Köszönöm azt a mérhetetlen rosszindulatot, amellyel a 'Kit képvisel Gulyás Lajos a Mosonmagyaróvári Járási Tanácsban?' címmel megjelent cikkében a Kisalföld olvasói elõtt megrágalmazott. Azért köszönöm, mert legalább nyíltan tette, nem úgy, mint annak idején a náci pribékek, akik édesapámat megölték, engem pedig éjszakának idején ágyból szedtek ki és szuronyok között kísértek el családom körébõl az internáló táborba és csak huszonkét nappal késõbb tudtam meg, hogy 'államfelforgató, angolbarát kommunista' voltam. Most legalább - e pillanatban még szabad emberként - saját szememmel olvashatom és olvashatják azok a magyar parasztok, akiket 1948 augusztusáig az országgyûlésben képviseltem, hogy Ön szerint bitang árulója lettem annak az ügynek, és annak a parasztságnak, amelyek érdekében nem egyszer kockáztattam az életemet.

Nem ezen az úton óhajtom megcáfolni embertelen rágalmait, hiszen akkor nem jutna hely más, építõ jellegû írás számára a Kisalföld e számában, hanem megadja majd Önnek a választ a független magyar bíróság, ahova indítványomat a mai napon fölterjesztem!

Ön szerint október 25-én, 'elérkezett a bosszú ideje' jelszóval népgyûlést szerveztem és tartottam Levélen, ahol emberek meggyilkolására uszítottam, amelyet római katolikus lelkésztársam akadályozott meg. Okt. 25-én du. 2 órakor még Pozsonyban voltam, és csak késõ este érkeztem haza, Levélre. 26-án valóban láthattak Óvárott, mert ott voltam. A magam és Máthé nevõ volt ávh. hadnagy vérétõl 'szennyezõdött' be a kezem, akinek a védelmében súlyos ütlegeket szenvedtem, amíg egypár józan gondolkodású barátommal a városházára tudtuk õt menteni az Ön szerint 'jogosan elégtételt követelõ tömeg önbíráskodása' elõl. Szerintem ugyanis nem volt jogos az önbíráskodás!"

Nos, a "független magyar bíróság" megadta a választ! Gulyás Lajost 1957 nyarán perbefogták, halálra ítélték Gyõrött elsõfokon, Pesten másodfokon. A Magyar Népköztársaság Legfelsõbb Bírósága Katonai Kollégiuma Különtanácsa zárt fellebbezési tárgyalásán 1957. december 21-én halálra ítélte Földes Gábor I., Tihanyi Árpád II., Gulyás Lajos III., Kiss Antal V., Weintráger László VI., Czifrik Lajos VIII., és Zsigmond Imre IX. rendû vádlottakat. Dr. Varga Ernõ IV. rendû vádlottat 4 évi, Szalai Ferenc VIII. rendû vádlottat életfogytiglani, Molnár Ferenc X., 10 évi, Kóródi Károly XI., 12 évi, Fekete István XII., 2 évi börtönt kapott.

E koncepciós terrorper ítélkezõi Ledényi Ferenc hadbíró ezredes, elnök, Gyurkó Lajos vezérõrnagy, Lakatos Béla ezredes, Gyémánt András ezredes és Zentai József rendõr õrnagy, ülnökök voltak. 1957. december 31-én hajnalban három társával, Tihanyi Árpád gyõri tanárral, Zsigmond Imre földmûvessel, és Kiss Antal fûtõvel együt hajnali hat óra körül a gyõri bíróság udvarán fölakasztották. (Azt beszélik, a tettüktõl megrettent bírók és az ügyész alkohollal nyomták el rettenetüket, miután szembesültek szörnyû tetteikkel - az akasztásokkal).

Egy 1989-ben kapott névtelen levél szerint a kivégzések napján Gyõrt félelem uralta, és döbbent némaság, az utcákon csak a motoros rendõrök járõröztek. Az emberek rettegtek a hatalomtól, a hatalom rettegett a néptõl:
"fortélyos félelem igazgat"...

Kivégzésük után tetemüket furnérkoporsóban, némelyiket mezítláb, sebtiben, Sopronkõhida elhagyott rabtemetõjében ásták el, mintegy másfél méternyire a fagyos földben.

Copyright © 1997., ISE, Sopron

~sztoth