A XX. század krónikája, Officina Nova, Budapest, 1994. (részlet)

1989. októberében, a berlini fal megépítésének évfordulóján Erich Honecker pártfõtitkár kijelentette: a Fal még száz évig fog állni. Ezután néhány nappal, november 4-én Kelet-Berlinben több mint egymillió ember tüntetett, vélemény- és sajtószabadságot, szabad választásokat, szabad utazást, és a Német Szocialista Egységpárt hatalmi monopóliumának megszüntetését követelve. A demonstráción felszólalni akaró kormány- és párt-hatalmasságokat a tömeg kifütyüli, "piha!" felkiáltásokkal zavarja. Az NDK további tíz városában is hasonló tüntetések zajlanak. Ezután öt nappal, november 9-én, 18 óra 57 perckor Günter Schabowski, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja Kelet-Berlinben bejelenti az NDK-határok megnyitását. A hír bombarobbanás-szerûen hat az egész világon. Az NDK polgárainak ezrei tódulak Trabantjaikon, Wartburgjaikon vagy egyszerûen gyalogszerrel a határátkelõhelyek felé. A berlini falon még aznap éjjel megjelennek az ún. "falharkályok", akik kalapáccsal, csákánnyal nekilátnak a rettegett-gyûlölt fal bontásának. Helmut Kohl szövetségi kancellár 1990-ben, a két Németország egyesítésének ünnepségén kijelenti: "Ne feledjük, hogy a Brandenburgi Kapu alatti föld magyar föld! A Berlini Fal lebontása Magyarországon kezdõdött, a német újraegyesítés felé az elsõ lépés a Páneurópai Pikniken történt."