A bölcsek úgy tartják, az ember akkor hal meg teljesen és véglegesen, amikor - túl a fizikai halálán - embertársai elfelejtik, emléke kihull a felejtés rostáján.
Fájdalom, majdhogynem ez lett a sorsa - ez a végleges halál - Szigethy Attilának, az 1956-os forradalom Gyõr-Sopron megyei, nyugat-magyarországi vezetõjének, a forradalmi Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének, a forradalom tragikus sorsú politikusának. Emléke csak az utóbbi két esztendõben bukkan föl tétován, a mi magyar felejtésünk (felejteni akarásunk) mély, zavaros kútjából.
Összetört csontjaira 1990 nyarán leltek rá (hosszas és reménytelennek tûnõ keresés után) az 56-os forradalom nyugat-magyarországi mártírjainak exhumálásával megbízott gyõri régészek az elhagyott, elvadult sopronkõhidai rabtemetõben, ahová - nyolc kivégzett mártírtársával együtt - a megtorló hatalom 1957 augusztusában elrejtette. Csak most - halála után 34 évvel - jött el az idõ családja és a magyarság számára, hogy búcsút vegyen az 1956-os forradlom kiemelkedõ politikusától.
***
Szigethy Attila a "Rábaköz fõvárosa"-ként emlegetett Kapuvárott született 1912-ben, kisnemesi õsökre is emlékezõ családban. 1930-ban a szegényes, poros kisvárosban kezdi pályáját, négy polgárival a háta mögött, mint ipartestületi titkár, majd írnok a kapuvári járásbíróságon, késõbb jegyzõ. A vidéki szegénységet, a falu nyomorát nap mint nap látja-tapasztalja, s egyre tudatosabban fordul a népi irodalom, a népi írók és a harmincas évek második felétõl erõsödõ mozgalmuk felé, hogy a népi gondolathoz, népi-nemzeti elkötelezettségéhez haláláig hû maradjon. Ebbéli meggyõzõdésében fordul szembe egyre határozottabban a Horthy-korszak rendjével, és a háború vége felé elvbarátaival a nyilasok elleni fegyveres fellépést szervezi, amely kiderül, de akkor még "megússza" a történteket.
Származása, népi-nemzeti elkötelezettsége, ismert szoros kötõdése a népi írókhoz, és a "népiek" mozgalmához teszi természetessé, hogy 1945 tavaszán a Nemzeti Parasztpártban kezd politizálni: a Parasztpárt kapuvári szervezetének titkára (és egyidejûleg a "vörös Kapuvárott" a Kapuvári Nemzeti Bizottság tagja), 1947-ben pedig Sopron vármegye parasztpárti vezetõje és választási listán megválasztott parasztpárti képviselõ.
Szigethy Attila az egyik a Nemzeti Parasztpárt azon vezetõi közül, aki jóhiszemûen, tisztességét megõrizve, hajlik együttmûködni a rákosista apparátussal, akik "népfrontos" politikájukat bizonyítandó "cégérül" használják õt is, aki talán még hisz az 1944-es antifasiszta politikai szövetség õszinteségében. Így Szigethy Attila az 50-es évek elején megyei tanácstag lesz, majd 1954-ig - amikor is "ejtik" - a Gyõr-Sopron Megyei Tanács V.B. elnök-helyettese, ebbéli funkciójában a mezõgazdaság, majd a kulturális és az egészségügyi szféra felelõse. 1947-ben, 1949-ben és 1953-ban is országgyûlési képviselõnek választják. 1953 után õszinte híve Nagy Imre miniszterelnöknek és politikájának, Gyõrött és a megyében pedig minden "Nagy Imré"-s támogatója. Szigethy Attila bábáskodása mellett jön létre az a gyõri írócsoport is, amelynek jelentõs szerep jut majd a forradalom idején. 1954-ben félreállítják, és szülõvárosa mellett, a Kistölgyfai Állami Gazdaságba nevezik ki igazgatónak.
Itt élt és dolgozott 1956 õszéig egyfajta számûzetésben, ebben a világ mögötti kis majorban a Kis-Rába mellett. Egy ma is álló, volt gazdatiszti lakás volt irodája, gyakorta ott is aludt. Kapcsolatait a "népiekkel" budapesti útjain ápolta, akik látogatták is kies magányában.
Szigethy Attila a rákosista idõkben is megõrizte emberi arcát és politikusi hitelét. Népszerû vezetõ volt és maradt a megye értelmisége, egyszerû népe elõtt. Ezért - amikor október 25-én Gyõrt is elérte a forradalom - a forradalmi tömeg természetes módon választotta vezetõjéül.
Borbándi Gyula, a népiek kiváló ismerõje írja: "Mint politikusnak a népiek közül a legnagyobb szerep Szigethy Attilának jutott... A forradalom lökte az események homlokterébe, elnöke lett a gyõri (október 26-án megválasztják a Gyõri Ideiglenes Nemzeti Tanács elnökének. B.J.), majd a Dunántúli Forradalmi Nemzeti Bizottságnak (A Dunántúli Nemzeti Tanács Szigethy Attila elnökkel az élen, október 30-án alakult. B.J.), és okos, józan, bölcs magatartásával a népfelkelés legismertebb alakjai közé emelkedett. Határozottan és félreérthetetlenül Nagy Imre oldalán állott, a szenvedélyek csillapítására és a szélsõségek megfékezésére törekedett, a forradalmi fellángolásban sem vesztette el a realitások iránti érzékét. Tevékenységében a népiek politikai stratégiája és taktikája tükrözõdött. Ez megfontoltságra, józanságra, mértéktartásra és realizmusra épült..." (Borbándi: A népi mozgalom története, 481. oldal)
Valóban, Szigethy Attila Nagy Imre mögött állva, szervezte és vezette - hû társaival - a forradalmas Nyugat-Magyarország életét.
"Meggyõzõdéssel vallom, hogy Nagy Imrénél becsületesebb, magyarabb embert nem ismerek, egész emberi bizalmam mögötte van, aki rettenthetetlenül harcolt az önkény évei alatt a népért és ma is küzd, a nemzetnek ebben a tragikus napjaiban..." - nyilatkozta október 28-án reggel a Szabad Gyõri Rádióban Szigethy Attila. (A forradalom hangja, 146. oldal) Az október 31-én Petõfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt - Veres Péter javaslatára - az ideiglenes vezetõségbe választja Szigethy Attilát is. Úgy a mosonmagyaróvári "zöldávós" mészárlás, mind a Somogyvári-féle gyõri puccskísérlet kapcsán megfontoltan, bölcsen intézkedik és teljességgel alaptalan a kádárista vád, hogy szervezte volna a "dunántúli ellenkormányt". Ellenkezõleg: a habitusában, de megfontoltságában, józanságában, rendkívüli tárgyalókészségében is "Deák Ferenc-i" Szigethy Attila mérsékelte környezete radikális tagjait: hogy végül ugyanaz az anyaföld fogadja be, mint radikális fiait!
A forradalom leverése után letartóztatják, ám akkor még elengedték. A Kádár-kormány megkísérli maga mellé állítani: kormányösszekötõnek nevezik ki, ám Szigethy Attila elutasítja a kollaborálást.
Fokozatosan megindul ellene a hajtóvadászat, és mivel nem akar külföldre menekülni, összeszorul körülötte a hurok. 1957 májusa elején Kistölgyfán letartóztatják. Napokkal késõbb a májusi országgyûlés megfosztja mandátumától, és május 10-én záróbeszédében maga Kádár meghirdeti a "Szigethy-féle gyõri ellenkormány" képtelen vádját: "Ha Szigethy nem is adott ki utasítást, hogy 34 demokratát lõjenek agyon, vagy égessenek el a gyõri fõtéren, de volt egy nagyon súlyos dolog, a gyõri ellenkormány. Ez nem bábszínháznak, véres történelmi valóságnak készült, célja Magyarország kettészakítása volt." (Kisalföld, 1957. május 12.) A Kádár-beszéd mintegy jeladás volt Nyugat-Dunántúlon és Gyõrött "az ellenforradalom e második fõvárosában" a megtorlásra, a lihegõ bosszúra a forradalom résztvevõi ellen.
E szégyenletes bosszúhadjárat áldozata lett forradalmár társaival együtt Szigethy Attila is. Halálának pontos körülményei mindmáig tisztázatlanok, bizonytalanok. Tudjuk, halála elõtt kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Elõször a fogdában vágja föl az ütõerét a szemüvege darabjával: megmentik. Majd a kórházban leugrik az udvarra: összetöri magát, ám ezt még túléli. Végül harmadszorra kiveti magát (vagy kilökik?) egy második emeleti folyosóablakból és szörnyethal.
***
Összezúzott tetemét - 34 évi jeltelen síri lét után - 1991. március 24-én délután 15 órakor helyezik örök nyugalomra szülõvárosában, Kapuváron. A magyar nép, Nyugat-Magyarország népe õrizze meg hû fiát emlékezetében!

Copyright © 1997., ISE, Sopron

~sztoth