Belvárosi képek
 |
|
 
|
 
|
|
|
|
|
Elhunyt Giczy János festőművész
Elhunyt Giczy János festőművész, Sopron Díszpolgára, aki egész életével, pedagógusi munkájável és festészetéhez társuló soproni elkötelezettségével kivételesen gazdagította a város művészeti életét. Életműve a művészi szolgálatról és alázatról szólt.
1933-ban született a Sopron megyei Alszoporon. 1945-ben a Soproni Evangélikus Líceumba iratták, amely a megye és a tágabb környék evangélikusainak évszázadok óta hagyományos iskolája volt. A későbbiekben – amikor rajztehetsége kezdett megnyilatkozni – átment a tanítóképzőbe, mert rajzot azokban az években csak ott tanítottak. Ennek negyedik osztályos tanulójaként nyerte meg a Budapesti Képzőművészeti Főiskola országos rajz- és festészeti versenyét, amelyet a főiskolára pályázók között hirdettek meg. Sopronban Ágoston Ernő és Tolcsvai Nagy Géza voltak a mesterei, önéletrajzában így vall róluk: „Ágostontól rajzolni tanultam, és ezt a főiskolán igen jól tudtam használni, szinte alig kellett ehhez hozzátenni valamit. Amit Tolcsvaitól tanultam, az később volt hasznomra, amikor a magam mondanivalójához önállóan kellett kialakítanom a stílusomat.”
1953-tól 57-ig főiskolás vándorévek következtek, mert az át nem gondolt tanügyi rendelkezések következtében egymás után szüntették meg különböző főiskolákon a rajztanárképzést. Tanult a Képzőművészeti Főiskolán, a Budapesti Pedagógiai Főiskolán és az Egri Pedagógiai Főiskolán. Tanárai közül Jakuba János hatott rá leginkább. A diploma megszerzése után, 57-től Fertőszentmiklóson tanított két évig, de már ekkortól szerepelt a soproni kiállításokon. Pártfogóra talált Soproni Horváth Józsefben, aki végig segítette, munkáját figyelemmel kísérte.
1959-től az akkor megalakult felsőfokú óvónőképzőben tanított rajzot, innen – az Óvónőképző Főiskoláról – ment nyugdíjba főiskolai tanárként 1996-ban. Festői munkásságának három nagy ihletője van: gyermekkori élettere (falu, család, természeti táj, hiedelmek, munka, évszakok változása, a puritán lutheránus hitvilág stb), a gyermekrajz és a népművészet.
Ezeknek a szintéziséből, átlényegítéséből alkotta meg a maga öntörvényű, stilizált festői világát.
Önkifejezésének sajátos eszköze az utóbbi évtizedekben megalkotott szárnyasoltártípus. A szárnyasoltár összetettségével, a fő- és mellékképek egymásra hatásával árnyaltan és sokrétűen tudja kifejezni a mindenben megbúvó hullámzó, változó, pulzáló ellentéteiket: reményt és kilátástalanságot, pusztulást és megújulást, a dolgok változásban megnyilvánuló örökérvényűségét, s egyszersmind profán és szakrális voltát.
1957 óta rendszeres résztvevője előbb a soproni, majd az országos kiállításoknak, több alkalommal szerepelt külföldön, egyéni kiállításai voltak a fővárosban és szerte az országban. Munkásságát számtalan díjjal, elismeréssel jutalmazták. Fontosabbak: Győr-Sopron Megye Művészeti Díja 1967, 76, 84; Pannónia Díj (Pannónia Biennálé, Eisenstadt) 1975; Művészeti Alap Díja 1976, 88; Nívódíj 1979; „Dunántúl Művészetéért” Díj Hódmezővásárhely 1990; Kormos István Díj 1996; „Sopron Kultúrájáért” kitüntetés 1997. 2003-ban a Város Polgármestere Civitas Fidellissima éremmel tüntette ki 70. Születésnapja alkalmából. 2008-ban Pro Urbe díjat és a Város Polgármesterének elismerő oklevelét kapta. 2009-ben Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat díját a „Megye Szolgálatáért” (kulturális téren) vehette át.
Sopron város Díszpolgára.
|
Giczy János- nyugalmazott pedagógus, festőművész – Sopron Város Díszpolgára 2013-ban „Földműves szülők gyermeke. Középiskoláit Sopronban végezte. Már fiatalon a rajz, a festészet jegyében kereste útját. Előbb a képzőművészeti, majd a pesti, végül az egri Pedagógiai főiskolán tanult. 1957-ben diplomázott. Mesterei kezdetben a tanítóképzőben Tolcsvay Nagy Géza, a szabadiskolában Ágoston Ernő festőművészek, később mesterei Blaskó János és Jakuba János. Az ösztönző példát az utóbbi életművéből merítette. Két évig Fertőszentmiklóson tanított, 1959-től a soproni Óvónőképző Intézet tanára volt. Bekapcsolódott a város, a megye művészeti életébe. 1957 óta kiállító, a hetvenes évekre országosan ismert festő. Fokozatosan alakította ki sajátos stílusát, mélységesen humanista festészetét. Közös kiállítások után 1966-ban, Sopronban rendezték első önálló bemutatóját. Azóta rendszeresen jelentkezik tárlatokon. Kiállítása volt Győrött, Tokajban, Pesterzsébeten, Nyíregyházán, Szombathelyen, Pápán, Esztergomban, Kapuváron, Hatvanban, Kaposvárott, Kecskeméten, Répcelakon. A fővárosi közönség a Fényes Adolf Teremben (1969), a Jókai Klubban és a Vigadó Galériában (1988) találkozott műveivel. 1975-ben Krakkóban a Prymat Galériában, 1978-ban Kismartonban (Eisenstadt, Au.) állított ki. Szerepeltek munkái Erfurtban, Komáromban, Nyitrán, Szófiában közös tárlatokon. Jelen van az országos, megyei, tájegységi szemléken. Képviselte a megyét a Pannónia Biennálén, amelyen díjat is nyert. Az elismerések sorát 1964-ben a megyei pályázaton nyert díj nyitotta. Kaposvárott a II. Dunántúli Művészetért címet (1981), Hatvanban a portré biennálén előbb Pro Arte Hatvaniensis-érmet (1979), majd díjat (1981 ) kapott. A megyei felszabadulási tárlatokon rendszeresen az elismertek között találjuk. Három ízben megyei művészeti díjjal tüntették ki (1967, 1975, 1984). 1985-ben a vásárhelyi Őszi Tárlaton az Alap-díj, Szófiában a realista festészeti triennálén diploma jelzi a sikert. Képeit a XIM, a LFN, a SZK, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a szófiai Művészeti Múzeum, közületek és magángyűjtők őrzik. 1967-ben Invitáció címmel a Horváth-Lukács Galéria adta ki önéletrajzi írásai és képei gyűjteményét. Kiérlelt festészetéhez társuló soproni elkötelezettségével kivételesen gazdagította a város művészeti életét. Szinte megszállottan őrzi családja veretes iratait, leleteit a környék paraszti életéről. Ősei életének eseményei, emlékei adják különleges, jellegzetes táblaképeinek, illetve oltárképeinek legfőbb témáját. Életműve a művészi szolgálatról és alázatról szól. Sopron városa 1997-ben a Sopron Kultúrájáért-díjjal, 2008-ban a Pro Urbe Sopron-díjjal ismerte el munkásságát.” „Giczy János 2013. évben ünnepelte 80. születésnapját. A Soproni Városszépítő Egyesület ebből az alkalomból javasolja a „Sopron Város Díszpolgára” cím odaítélését számára. Giczy János 1957 óta vesz részt önálló és csoportos tárlatokon. Ifjú korában a pályán Ágoston Ernő és Soproni Horváth József indították el. A gyermekkori környezet és a hagyományok, a Sopron környéki táj, szülei, nagyszülei, a paraszti életmód, a természettel, a földdel bensőséges kapcsolatban élő ember a földműves, szőlőműves, ábrázolása képeinek témája.” |
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a „Hungária 24” képzőművészcsoportnak, alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek és a Soproni Képes Céhnek.
2016. július 18.
/
Kultúra
