A BERLINI FAL LEDÖNTÉSE SOPRONBAN KEZDÕDÖTT...

Ezt a megállapítást Lothar de Maiziere, Kelet-Németország utolsó miniszterelnöke tette, 1990-ben. De ugyanígy nyilatkozott Helmut Kohl kancellár is, amikor a két Németország egyesítésének ünnepén kijelentette: "A Brandenburgi Kapu alatti föld: magyar föld." Megtisztelõ szavak, de a tények ismeretében talán nem tûnik elbizakodottságnak, ha igazságukat mi magyarok is megerõsítjük. A totalitárius rendszerek és az ideológiai határok mentén felosztott Európa jelképének tekinthetõ rettegett-gyûlölt berlini fal ledöntéséhez ugyanis nagyban hozzájárultak a Magyarországon 1988-89-ben zajló, a demokratikus átalakuláshoz vezetõ események. Az 1988 õszén országszerte megalakuló és megerõsödõ ellenzéki mozgalmak, pártok mindegyike zászlajára tûzte az Európához való csatlakozás, a határok szimbolikussá, átjárhatóvá tétele eszméjét is. Ezt az erõs társadalmi nyomást érzékelve döntött úgy 1989 tavaszán a magyar kormány - mely a régi, szovjet típusú struktúrák mintájára szorosan összefonódott a legfõbb hatalmi tényezõvel, az egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárttal (MSZMP) -, hogy megszünteti az egész országot körülölelõ mûszaki zárat, az ún. "vasfüggönyt". Idõközben erõsödött a demokratikus ellenzéki pártok befolyása és aktivitása, országszerte demostrációk zajlottak, pl. március 15-én, az 1848-as polgári forradalom és függetlenségi szabadságharc évfordulóján: demokráciát, szabad választásokat, sajtó- és szólásszabadságot követelve. 1989. június 16-án eltemették az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjait, Nagy Imrét és társait, akik addig jelöletlen tömegsírban feküdtek. Ezekhez a Budapest-központú eseményekhez csatlakoztak a soproni ellenzéki szervezetek is, és minden alkalommal ezreket megmozgató, sikeres tömegdemonstrációkat rendeztek. Így érkezett el 1989. júliusa, amikor is a Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezete megkereste soproni testvérszervezetét, hogy augusztus 19-én szeretnének egy, a közös, határok nélküli Európa eszméjét zászlajára tûzõ rendezvényt tartani, az egykori határzár helyén. A gondolat eredetileg egy 1989 májusi, debreceni vacsorán fogant, melyen részt vett Habsburg Ottó is. Ekkor született meg a Páneurópai Piknik megrendezésének gondolata. A soproni Demokrata Fórum - részint az idõ rövidsége, részint a feladata nagysága miatt, de legfõképpen azért, mert idõközben négy soproni ellenzéki párt megalakította a helyi Ellenzéki Kerekasztalt, melynek alapszabálya szerint e szervezetek eseti akcióegységben tevékenykednek a demokratikus átalakulásért - megkereste a többi ellenzéki párt (a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz, és a Független Kisgazdapárt) helyi szervezeteit, segítséget kérve a szervezéshez. Ezután, többnapos közös gondolkodást követõen határozták el e szervezetek, hogy az eredetileg kis létszámú, zártkörû találkozónak induló Pikniket az egész régiót megmozgató nagyszabású rendezvénnyé alakítják. Így érkezett el 1989. augusztus 19-e, amikor valóban hatalmas tömegek (korabeli becslések szerint 15-20 ezren) látogattak el a Sopronpuszta melletti rétre, és vettek részt hihetetlen lelkesedéssel és intenzitással a hivatalos programokon túl a "vasfüggöny" még meglévõ szakaszának sajátkezû lebontásában. A Piknik valódi örömünneppé vált, s ebben nem kis része volt egy nem tervezett momentumnak: a protokolláris, jelképes határnyitás helyén 15.20-kor többszáz keletnémet áttörte a határkaput, és valósággal átzúdult Ausztriába. Ez a nem várt esemény tette végül is a Páneurópai Pikniket világtörténelmi eseménnyé, errõl írtak még napok, hetek múltán is szerte a világban. Magát a határáttörést történelmi értékû fényképfelvételeken Lobenwein Tamás, videofilmen pedig Dr. Kárpáti György örökítette meg. Nem feledkezhetünk meg arról a folyamatról sem, amelyet maga a Páneurópai Piknik indított el. 1989. õszén Magyarországon hivatalos becslések szerint kb. 60.000 NDK-állampolgár tartózkodott, akik közül szinte senki sem kívánt visszatérni hazájába. Sok ezren, akiknek hivatalos tartózkodási engedélye már lejárt, átmeneti menekülttáborokba kényszerültek. A Páneurópai Pikniken történt tömeges határáttörés ugyan egyedi esetnek számított, de kisebb csoportokban, vagy magányosan sok százszor próbáltak keletnémet polgárok a "zöldhatáron" átjutni a "szabadság földjére" - többnyire sikerrel. A magyar kormánynak szembe kellett néznie azzal, hogy "Kelet-Európa kilyukadt", s rákényszerült arra a humánus és européer lépésre, hogy szeptember 11-én megnyissa a határokat az áttelepülni szándékozó keletnémetek elõtt. Ez olyan folyamatokat indított be az NDK-ban is, amelyek elvezettek az 1989. november eleji több milliós tüntetésekhez, melyeken elemi erõvel tört fel a szabadság, a szabad utazás vágya. Hiába mondta még 1989. októberében is Erich Honecker pártvezér, hogy a berlini fal még száz évig állni fog - a népakarat 1989. november 10-én végül ledöntötte azt. Egy szép álom: a közös Európa, a szabadon átjárható határok, a demokratikus önrendelkezés vágyának jelképe, fontos mozzanata volt a Páneurópai Piknik. Honlapunk kordokumentum és idõutazás: tartsanak velünk a mai, integrálódó Európában - tekintsék úgy e web-site-ot, és Sopront, mint - ahogy egy keletnémet menekült fogalmazta - a "szabadság elõszobáját"...

Copyright © 1997., ISE, Sopron

~sztoth