Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretettel köszöntöm Önöket itt, a bécsi Magyar Kultúrintézetben, az 1989. évi Páneurópai Pikniket bemutató kiállítás megnyitóján. Nagyrabecsüléssel köszöntöm Sausen követtanácsos urat, a Német Szövetségi Köztársaság bécsi nagykövetségének kulturális vezetõjét. Külön szeretettel köszöntöm a Sopronból érkezett vendégeinket, köztük a Piknik több egykori szervezõjét. Nagy öröm számomra, hogy ma itt Bécsben üdvözölhetem õket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1989 az európai történelem egyik legreménytelibb esztendeje volt. Valamikor az év elején már látszott, hogy legalábbis néhány kelet-európai államban a kommunista egypártrendszert többpárti berendezkedés fogja felváltani. Csupán az volt a kérdés, hogy ez milyen hatással lesz a többi, reform-ellenzõ államra, például Csehszlovákiára, Romániára vagy épp az NDK-ra. Sokan gondolták akkoriban, hogy ezek az államok jó ideig olyasféle kommunista zárványok maradnak, mint most például Észak-Korea, Kuba vagy Kína. Mindezek ellenére 1989-ben (legalábbis Magyarországon) már lehetett tudni: a kommunizmusnak hamarosan vége, a szabadság szelleme kiszabadult a palackból. Ezt jelezte a vasfüggöny lebontása is 1989 tavaszán az osztrák-magyar határon. S épp a vasfüggöny megszüntetésének ötlete adta az akkor ellenzéki Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezetének az ötletet: rendezzenek egy pikniket a vasfüggöny helyén. A történelem keserû vicce, hogy akkor csak az ország nyugati határain bontották a vasfüggönyt - noha Kelet, a Szovjetunió felé épp olyan mûszaki zár védte a határt, mint Nyugaton. Ezt azonban akkor még nem bontották, így a pikniket Sopron környékén kellett rendezni. Akkor az összes antikommunista ellenzéki párt összefogott Sopronban a piknik megrendezése érdekében. A vasfüggöny lebontásának hírére sok tízezer NDK-polgár jött Magyarországra. Õk korábban nyugati rokonaikkal találkoztak a Balaton partján - most azonban azt nézték, miként lehetne átjutni a lebontott vasfüggöny helyén. A magyar kormányra komoly nyomás nehezedett, hogy engedje ki õket - talán ennél is nagyobb volt azonban az a nyomás, amit a kommunista államok fejtettek ki annak érdekében, hogy a "határsértõket" adják vissza az NDK-nak. Ebben a történelmi helyzetben került megrendezésre a piknik, ahol kb. 600 keletnémet polgár jutott ki Ausztriába, majd onnan a Szövetségi Köztársaságba. Hölgyeim és Uraim, ez a kiállítás azoknak állít emléket, akik akkor a pikniket szervezték, s lehetõvé tették német polgárok szabadulását. Megható pillanatok voltak azok: a határokon átjutott németek egy része ujjongott, másik része a szörnyû stresszt követõen zokogott: "Úristen, szabadok lettünk!". Késõbb szabad lett még vagy hatvanezer NDK-polgár, akiknek szeptember 10-én a magyar kormány lehetõvé tette, hogy Ausztrián át Németországba utazzanak. S még késõbb szabadok lettek mindazok a milliók, akiket Németországban s a többi kommunista diktatúrában vasfüggönnyel tartottak bezárva. Hogy így történt, abban egy kis szerepe volt Sopron kiváló polgárainak is, a Piknik egykori szervezõinek. Nekik állít emléket ez a kiállítás. S végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek e kiállítás megvalósításában. Elõször a soproni Pannonia Med Hotel-nek, hiszen kiállításunk elsõ ízben ott került bemutatásra. Utána a rendezõknek: Szentkirályi Zsoltnak, Rumpf Jánosnak; Lobenwein Tamásnak és Matusz Károlynak a fotóiért, Dr. Kárpáti Györgynek videofilmjéért, s még hosszan kellene sorolnom a neveket. Köszönjük mindannyiuknak a segítséget. Most pedig megkérem Sausen urat, hogy nyissa meg a kiállítást.

Copyright © 1997., ISE, Sopron

~sztoth