"A földbõl jõ a mi ragyogásunk"
... In memoriam, 1956.
EGY RÉGI RABTEMETÕ TITKA
A
hozzátartozók sem tudták, csupán sejtették
néhányan, hogy a sopronkõhidai régi rabtemetõben
bozót, combig érõ gaz alatt nyugszanak kivégzett
szeretteik, a forradalom utáni megtorlás; többségükben
a hírhedett mosonmagyaróvári perben halálraítéltek
és Gyõrben kivégzett mártírok.
Név szerint:
- Czifrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1914), kivégezték
Gyõrben 1958. jan.15-én,
- Földes Gábor színész-rendezõ (Budapest,
1923) - 1957. 12.31.
- Gulyás Lajos református lelkész (Kisújfalu,
1918) - 1957. 12. 31.
- Kiss Antal fûtõ (Diószeg, 1933) - 1957. 12. 31.
- Tihanyi Árpád tanár (Gyõr, 1916) - 1957.
12.31.
- Török István (Sárvár, 1930) - 1958. 12.
02.
- Weintrager László (Mosonmagyaróvár 1928)
- 1958. 01. 16. - Zsigmond Imre (Doborgazsziget, 1924) - 1957. 12. 31.
Az éjidõben, teljes titokban jeltelen sírokba elföldelt
áldozatok közül a kilencedik SZIGETHY
ATTILA, országgyûlési képviselõ,
a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke, aki a gyõri
rabkórházban lett - mindmáig tisztázatlan körülmények
között - öngyilkos. (Az õ sötétben történõ
elhantolásán felesége és a leánya jelen
lehetett.)
Miután a Soproni Ellenzéki Kerekasztal (Fidesz, FKGP, MDF,
SZDSZ) szervezetei és a Történelmi Igazságtétel
Bizottság Soproni Csoportja kezdeményezésére
megtörtént a rabtemetõben jeltelenül "elásott"
áldozatok azonosítása a soproni ellenzék felhívással
fordult a város polgáraihoz, hogy "a nemzeti gyász
és kegyelet jegyében" emlékezzenek meg a város
polgárai az 1956-os forradalom kilenc mártírjáról,
és e rendezvény "legyen a nemzeti megbékélés
és megnyugvás aktusa is".
A helyi sajtóban is közzétett felhívás
nyomán Nagy Imre és mártírtársai temetésének
elõestéjén több mint ezer soproni és Sopron-környéki
polgár gyûlt össze a soproni Széchenyi téren,
az Országzászlónál. A Domonkos templomban este
7 órakor gyászmisét celebráltak az áldozatok
emlékére, és ezen a városplébános
apát beszédet mondott a zsúfolásig megtelt
templomban. Majd a mintegy kétezer fõre duzzadt gyászoló-emlékezõ
polgárság égõ fáklyákkal, koszorúkkal,
virágcsokrokkal, fekete és nemzetiszín zászlókkal
vonult át a városon a Szent Mihály templomig, ahonnan
autóbuszok vitték a résztvevõket a rabtemetõbe.
(Az áldozatok nyughelyét és a környéket
az ellenzéki szervezetek aktivistái már korábban
megtisztították, rendbehozták).
Eme elhagyott rabtemetõben megtartott felejthetetlen gyászünnepség
a lobogó fáklyák fényénél a Himnusz
eléneklésével kezdõdött, majd Komlós
Andor, a kisgazdák helyi vezetõje válogatott szemelvényeket
olvasott föl az 1956-os forradalmi sajtóból. (Mindeközben
halkan, majd fel-felerõsödve szólt az Egmont-nyitány,
e híres forradalmi zene, emlékeztetve mindenkit 1956 gyönyörû
és tragikus õszére, a felkelés hõsiességére,
a bukásra, a gyászra..., e késõi gyászra).
Majd Papp János gyõri színész elszavalta
a kivégzett színész-rendezõ kedves versét,
a híres forradalmi verset: Piros a vér a pesti utcán.
Szép és méltó ünnepi beszédet mondott
Szentkirályi Zsolt (SZDSZ, Sopron)
a Soproni Ellenzéki Kerekasztal nevében: emlékeztetve
a népes és könnyekig meghatott hallgatóságot
a forradalomra és a leveretésére, az ember elemi jogára
halottai méltó eltemetésére, a szintén
"koncepciós perben" elítélt Názáreti
Jézusra, akinek kivégzõi, a pogány Róma
kiadta holttestét, hogy emberhez méltóan eltemessék...
Emlékeztetett a mi nagy nemzeti gyászunkra, és e megkésett
temetésre... Felhívott mindenkit a nemzeti békére,
a keresztényi megbocsátásra; majd Kosztolányi
szavaival zárta szép beszédét: a fejünket
hajtsuk le egy kissé, de a szívünket föl, föl,
Barátaim!
Az emlékbeszédet követõen fölavatták
az áldozatok ideiglenes emlékkeresztjét - Pro Patria
1956 -.
Az egyházak képviselõinek nevében Vladár
Gábor református lelkész - a kivégzett
Gulyás Lajos lelkésztársa - mondott imát.
Az emlékhelyet, a kivégzettek valószínûsíthetõ
sírhelyeit elborították a Gyõrbõl, Mosonmagyaróvárról,
Sárvárról érkezett hozzátartozók,
az ellenzéki szervezetek koszorúi, a résztvevõk
virágcsokrai. E megrázó emlékünnepség
többszáz résztvevõjén túl a város
lakossága a házakra kitûzött fekete és
nemzeti zászlókkal, az ablakokban égõ gyertyákkal
fejezte ki együttérzését 1956 áldozataival.
Az emlékkeresztre tett hatalmas koszorún fekete szalagokon
felírva: "In memoriam 1956."
A Nemzeti Parasztpárté pedig: "A magyar parasztság
emlékezik vértanú fiaira."
Dr. Borbély József
Copyright © 1997.,
ISE, Sopron |