Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi németek az elmúlt pénteken emlékeztünk meg nemzeti ünnepünkrõl, a két Németország 1990. október 3-i újraegyesítésérõl. Hosszú volt az út, amely 1990. október 3-ig vezetett. Ezen az úton fölöttébb fontos útjelzõ volt az 1989. augusztus 19-én, a magyar-osztrák határon lezajlott Páneurópai Piknik. Az esemény fõszereplõi a soproniak voltak, de alakították a történéseket Budapesten, és a határ osztrák oldalán is. Még ezt megelõzõen - 1989. június 28-án - a magyar külügyminiszter osztrák kollégájával közösen átvágta a szögesdrótot a határon, felszámolták a határsávot, és ezzel világosan a világ tudtára adták, hogy lebontják a "vasfüggönyt", mely 40 éven át természetellenes módon elválasztotta e két országot és kettéosztotta egész Európát. Magyarországé és Ausztriáé marad ez a kimagasló történelmi érdem, hogy az elsõ lyukat vágták a vasfüggönyön. A Páneurópai Piknik rendezõi elhatározásukkal egy lépéssel továbbmentek ennél: õk egy valódi határátlépést kívántak demonstrálni, ahol immár szabadon tudnak érintkezni egymással a szomszéd országok. Ezzel a rendezvénnyel - köszönhetõen a határáttörést eltûrõ határõröknek is - lehetõvé tették, hogy többszáz NDK turista számára nyíljék alkalom nyugatra menekülni. Késõbb még kb. 60.000 ember jutott át a szabad világba Magyarországon keresztül. Nem szabad hagynunk, hogy az akkori idõk eseményei a távoli múlt ködébe, a feledés homályába vesszenek. Szeretném, ha az akkori eseményekre jó szívvel hivatkozhatnánk, és jó példaként állíthatnánk gyermekeink elé, akik már egy új Európában élnek, hogy mai problémáik gyökereit megragadhassák, hisz még kísérti õket a szerencsétlen kelet-nyugat szembenállás, melyet gonosz, lidérces álomnak éreznek. Emelkedjünk azonban felül a mai problémákon, vessünk egy röpke pillantást a múltba, mérjük fel higgadtan, hogy micsoda erõfeszítés, minõ merészség, bátorság kellett ahhoz sokaknak, hogy szembeszálljanak az akkori uralkodó rezsimmel. Kelet-Németország és Magyarország 50 éven át nyögött a kommunista diktatúra szoros páncéljában. A világpolitikai változásokkal szembesülve 1989-ben ugyan lazítottak a szorításon, mindazonáltal nem szabad alábecsülnünk azt a kockázatot, melyet a hatalommal szembefordulók vállaltak. Nem hagyhatjuk a feledés homályába veszni az akkori szereplõk cselekedeteit, nemcsak a hivatásos politikusokét, de a magánszemélyekét, csoportokét sem, hisz szabadságvágyukkal, merészségükkel, szolidaritásukkal és segítõkészségükkel õk készítették elõ a változásokat. A soproni Piknik szervezõi, magyar és osztrák részrõl is, hozzájárultak mindehhez. Kezükbe bették saját történelmük alakítását, és gyorsították az eseményeket. Erich Honecker 1989. januári próféciáját õk cáfolták meg: "A berlini fal, ha kell, még 50 vagy 100 évig állni fog." Õk kényszerítették ki a politikai változásokat a vasfüggöny mindkét oldalán. Nélkülük Európa ma máshogy festene. Jó érzés itt, a Magyar Kultúrintézetben róluk és tetteikrõl megemlékezni. Megható, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy a soproni Piknik emlékére rendezett kiállítás megnyitóján szólhatok. Nagy erõfeszítésre van szükségem ahhoz, hogy az 1989-es eseményekrõl kellõ distanciával és higgadtsággal szólhassak, s emlékezzek meg természetesen a magyar és osztrák szervezõkrõl. Mint hazám hivatalos képviselõje, az egykori NDK-beli polgártársaim, Németország, és egész Európa nevében mélységes hálánkat és köszönetünket tolmácsolom feléjük. Nem titkolhatom csodálatomat a Piknik gondolata, és ama sajátos furfang iránt, mellyel az információkat az NDK-menekültek körében elterjesztették. Magyarország 1989-ben megmutatta, hogy képes európai módon gondolkodni, érezni és cselekedni. Sopronban akkor kaput nyitottak a vasfüggönyön. Ma Németországnak minden erejével hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Magyarország és Kelet-Európa többi újonnan született demokráciája átléphessen ezen a kapun, és megtalálja a nyugatra vezetõ politikai utat. Ezt Kohl kancellár a német újraegyesítés napján határozottan meg is ígérte. A kiállítást ezennel megnyitom, és a soproni szervezõknek sok sikert kívánok munkájukhoz, mellyel egy emlékpart kialakításán fáradoznak - a történelmi határáttörés helyén. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket!

Copyright © 1997., ISE, Sopron

~sztoth