Pesti Hírlap, 1991.
Dr. Borbély József:

Kiket temetnek szombaton?


Szombaton, március 23-án temetik az 1956-os forradalmat követõ megtorlás négy áldozatát, az ún. "mosonmagyaróvári perben" halálra ítélt hét mártír közül négyet. Név szerint:
Czifrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1914 - kivégezték Gyõrött, 1958. január 15-én),
Kiss Antal (Diószeg, 1933 - kivégezték Gyõrött, 1957. december 31-én),
Weintráger László (Mosonmagyaróvár, 1928 - kivégezték Gyõrött, 1958. január 15-én),
Zsigmond Imre (Doborgazsziget, 1924 - kivégezték Gyõrött, 1957. december 31-én).
Ugyanebben a nagy vidéki terrorperben halálraítélt és kivégzett másodfokú vádlott Tihanyi Árpád gyõri tanár földi maradványait - a kõhidai rabtemetõbõl történõ exhumálását követõen - méltó módon eltemették a közelmúltban, Gyõrött.
S a "mosonmagyaróváriak" temetését követõen kerül sor 24-én vasárnap Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke méltó eltemetésére szülõvárosában, Kapuvárott.
Kik is voltak õk, és miért végezték a bitón 1957 végén és 1958 elején és miként kerültek közös, jeltelen sírba egy határszéli, elhagyott, elvadult rabtemetõbe - Sopronkõhidára?
Hosszú, és igen szomorúságos történet ez, sok - máig élõ - szereplõvel, közöttük dr. Gyepes István gyõri bíróval, aki halálra ítélte õket, dr. Grátz ügyésszel, aki halált kért a szegény "nekivadult, fasiszta briganti" fejükre... Ezért röviden csak a legfontosabbakat.
1957 tavaszára már kialakult és megszilárdult a koncepció, hogy 1956. október 23. és november 4. között "ellenforradalmi lázadás" volt Magyarországon, amely ellenforradalmi lázadás okait és elõzményeit az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 5-i határozata négy pontban foglalja össze vezetõ okként a nyugati imperialisták magyarországi beavatkozását jelölve meg.
"1956. október-novemberi magyarországi ellenforradalom külsõ és belsõ szervezõi és elõkészítõi rendkívül fontos szerepet szántak Gyõr-Sopron megyének... ketté akarták szakítani hazánkat a Duna vonalán s a nyugati rész központja Gyõr lett volna... Gyõr az ellenforradalom második fõvárosává vált" - idézem a gyõri "kis fehér könyv" bevezetõjébõl. (Az ellenforradalom támadása Gyõr megyében címû pamflet, Kossuth Könyvkiadó, 1958.)
Nos, ha ellenforradalom volt, akkor vannak ellenforradalmárok is! Ha volt "bûn", akkor "bûnözõk" is vannak. Majd lesznek! És "produkáltak" is 14 vádlottat, hogy egy monstre kirakatperben elítéljék õket, közülük hetet halálra! Ártatlanul! Hisz valamennyien abban a tudatban maradtak idehaza (elmenekülhettek volna, nyitva volt a határ!), hogy "nem csináltunk semmit, miért meneküljünk."
Szegény Gulyás Lajos a kivégzett levéli református lelkész még perrel fenyegette a Kisalföld címû megyei lapot, amikor elsõ kirohanását intézte ellene!
Megjegyzem: ezen a májusi országgyûlésen megfosztották képviselõi mandátumától Szigethy Attilát is, akit már korábban letartóztattak Kistölgyfán, az igazgatói irodában.
"Az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban olyan politikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hogy maguk is érezték, méltatlanokká váltak a nép bizalmára, ezért lemondtak mandátumukról" - hazudja azután Rónai Sándor házelnök.
Elsõfokon, Gyõrött a Megyei Bíróság különtanácsa elõtt, (tanácsvezetõ bíró Gyepes István, ügyész Grátz Endre) lefolytatott pernek 14 vádlottja volt.
Sorrendben: Földes Gábor, a gyõri Kisfaludy Színház fõrendezõje, Tihanyi Árpád, gyõri tanár, Gulyás Lajos, levéli református lelkész. A három fõvádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bûntettével vádolták. Dr. Varga Ernõt, a mosonmagyaróvári mezõgazdasági akadémia igazgatóját a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel bûntettével, míg Kiss Antalt, Weintráger Lászlót, Szalai Ferencet, Czifrik Lajost, Zsigmond Imrét, Molnár Ferencet, Kóródi Károlyt, Jurik Antalt, Fekete Istvánt, és Sipos Dezsõt egy-két-, illetve három rendbeli gyilkossággal vádolták. (A három zöldávós tiszt meglincselésével: miután a mosonmagyaróvári laktanya elõtt - egészében mindmáig nem tisztázott körülmények között - vérengzést vittek végbe a zöldávósok; a fegyvertelen tömeg közé lõttek. (...)
Jellemzõ, hogy a bûnper kezdetén "egy magyar anya" levelet ír a Kisalföldnek (szerkeszti a Szerkesztõbizottság, Gyõr, Sztálin u. 3.), melyben õ is elítéli a "mosonmagyaróvári ellenforradalmi" gyilkosságokat, ám kéri, hogy a bíróság legyen a vádlottakkal szemben szigorú, de könyörületes, mivel õk is magyarok, és elég magyar vér folyt eleddig is. Az újságíró válaszol: ... "Próbált volna csak Ön odaállni a nekivadult fasiszták elé októberben. Ezek megvadult fasiszták, megkapják méltó büntetésüket!" (Polgár Miklós: "Levél egy dolgozó magyar anyához")
Mit is írjak? Megkapták! Mind a hetüket (másodfokon a pesti katonai bíróság Kiss Antalt is halálra adta, aki Gyõrött "csak" életfogytiglant kapott). Gyõrött, a bíróság udvarán húzták bitóra négyüket, 1957. december 31-én hajnalban, majd hármójukat két hétre rá, január 15-e dermesztõ hajnalán.
Hogy azután elnyelje tetemüket (gyilkosaik szándékai szerint mindörökre) Sopronkõhida elhagyott rabtemetõje. Ide rejtették õket deszkakoporsóban, alig egy méterre a föld alá, két sírban fejtõl-lábtól: sorban egymás mellé.
Úgy, ahogy tavaly nyáron - hosszas ásatás-kutatás után - az exhumálásukkal megbízott gyõri régészek végül is reájuk találtak.
Most - több mint 30 évvel államilag törvényesített meggyilkolásuk után - családtagjaik, a magyarság, Nyugat-Magyarország népe végre méltó módon örök nyugalomra helyezi az õ "nekivadult fasisztáit", a mi '56-os forradalmunk szerencsétlen, szomorúságos áldozatait, mártírjainkat. Õszintén remélve, hogy most már örökre fölhasad itt a felejtés fátyla, emlékük élõ lesz, életük és tragikus végük pedig mindannyiunk közös tanulsága.


PiknikSopronkõhida

Copyright © 1997., ISE, Sopron
Sopron Home