Pesti Hírlap, 1991.
Dr. Borbély József:
Kiket temetnek szombaton?
Szombaton, március 23-án temetik az 1956-os forradalmat
követõ megtorlás négy áldozatát,
az ún. "mosonmagyaróvári perben" halálra
ítélt hét mártír közül négyet.
Név szerint:
Czifrik Lajos (Mosonmagyaróvár, 1914 - kivégezték
Gyõrött, 1958. január 15-én),
Kiss Antal (Diószeg, 1933 - kivégezték Gyõrött,
1957. december 31-én),
Weintráger László (Mosonmagyaróvár,
1928 - kivégezték Gyõrött, 1958. január
15-én),
Zsigmond Imre (Doborgazsziget, 1924 - kivégezték Gyõrött,
1957. december 31-én).
Ugyanebben a nagy vidéki terrorperben halálraítélt
és kivégzett másodfokú vádlott Tihanyi
Árpád gyõri tanár földi maradványait
- a kõhidai rabtemetõbõl történõ
exhumálását követõen - méltó
módon eltemették a közelmúltban, Gyõrött.
S a "mosonmagyaróváriak" temetését
követõen kerül sor 24-én vasárnap Szigethy
Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke
méltó eltemetésére szülõvárosában,
Kapuvárott.
Kik is voltak õk, és miért végezték
a bitón 1957 végén és 1958 elején és
miként kerültek közös, jeltelen sírba egy
határszéli, elhagyott, elvadult rabtemetõbe - Sopronkõhidára?
Hosszú, és igen szomorúságos történet
ez, sok - máig élõ - szereplõvel, közöttük
dr. Gyepes István gyõri bíróval, aki
halálra ítélte õket, dr. Grátz
ügyésszel, aki halált kért a szegény "nekivadult,
fasiszta briganti" fejükre... Ezért röviden csak
a legfontosabbakat.
1957 tavaszára már kialakult és megszilárdult
a koncepció, hogy 1956. október 23. és november 4.
között "ellenforradalmi lázadás" volt
Magyarországon, amely ellenforradalmi lázadás okait
és elõzményeit az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága
1956. december 5-i határozata négy pontban foglalja össze
vezetõ okként a nyugati imperialisták magyarországi
beavatkozását jelölve meg.
"1956. október-novemberi magyarországi ellenforradalom
külsõ és belsõ szervezõi és elõkészítõi
rendkívül fontos szerepet szántak Gyõr-Sopron
megyének... ketté akarták szakítani hazánkat
a Duna vonalán s a nyugati rész központja Gyõr
lett volna... Gyõr az ellenforradalom második fõvárosává
vált" - idézem a gyõri "kis fehér
könyv" bevezetõjébõl. (Az ellenforradalom
támadása Gyõr megyében címû pamflet,
Kossuth Könyvkiadó, 1958.)
Nos, ha ellenforradalom volt, akkor vannak ellenforradalmárok is!
Ha volt "bûn", akkor "bûnözõk"
is vannak. Majd lesznek! És "produkáltak" is 14
vádlottat, hogy egy monstre kirakatperben elítéljék
õket, közülük hetet halálra! Ártatlanul!
Hisz valamennyien abban a tudatban maradtak idehaza (elmenekülhettek
volna, nyitva volt a határ!), hogy "nem csináltunk semmit,
miért meneküljünk."
Szegény Gulyás Lajos a kivégzett levéli református
lelkész még perrel fenyegette a Kisalföld címû
megyei lapot, amikor elsõ kirohanását intézte
ellene!
Megjegyzem: ezen a májusi országgyûlésen megfosztották
képviselõi mandátumától Szigethy Attilát
is, akit már korábban letartóztattak Kistölgyfán,
az igazgatói irodában.
"Az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban olyan politikai
és erkölcsi magatartást tanúsítottak,
hogy maguk is érezték, méltatlanokká váltak
a nép bizalmára, ezért lemondtak mandátumukról"
- hazudja azután Rónai Sándor házelnök.
Elsõfokon, Gyõrött a Megyei Bíróság
különtanácsa elõtt, (tanácsvezetõ
bíró Gyepes István, ügyész Grátz
Endre) lefolytatott pernek 14 vádlottja volt.
Sorrendben: Földes Gábor, a gyõri Kisfaludy Színház
fõrendezõje, Tihanyi Árpád, gyõri
tanár, Gulyás Lajos, levéli
református lelkész. A három fõvádlottat
a népi demokratikus államrend megdöntésére
irányuló mozgalom vezetésének bûntettével
vádolták. Dr. Varga Ernõt, a mosonmagyaróvári
mezõgazdasági akadémia igazgatóját a
népi demokratikus államrend megdöntésére
irányuló mozgalomban való részvétel
bûntettével, míg Kiss Antalt, Weintráger
Lászlót, Szalai Ferencet, Czifrik Lajost,
Zsigmond Imrét, Molnár Ferencet, Kóródi
Károlyt, Jurik Antalt, Fekete Istvánt,
és Sipos Dezsõt egy-két-, illetve három
rendbeli gyilkossággal vádolták. (A három zöldávós
tiszt meglincselésével: miután a mosonmagyaróvári
laktanya elõtt - egészében mindmáig nem tisztázott
körülmények között - vérengzést
vittek végbe a zöldávósok; a fegyvertelen tömeg
közé lõttek. (...)
Jellemzõ, hogy a bûnper kezdetén "egy magyar anya"
levelet ír a Kisalföldnek (szerkeszti a Szerkesztõbizottság,
Gyõr, Sztálin u. 3.), melyben õ is elítéli
a "mosonmagyaróvári ellenforradalmi" gyilkosságokat,
ám kéri, hogy a bíróság legyen a vádlottakkal
szemben szigorú, de könyörületes, mivel õk
is magyarok, és elég magyar vér folyt eleddig is.
Az újságíró válaszol: ... "Próbált
volna csak Ön odaállni a nekivadult fasiszták elé
októberben. Ezek megvadult fasiszták, megkapják méltó
büntetésüket!" (Polgár Miklós: "Levél
egy dolgozó magyar anyához")
Mit is írjak? Megkapták! Mind a hetüket (másodfokon
a pesti katonai bíróság Kiss Antalt is halálra
adta, aki Gyõrött "csak" életfogytiglant kapott).
Gyõrött, a bíróság udvarán húzták
bitóra négyüket, 1957. december 31-én hajnalban,
majd hármójukat két hétre rá, január
15-e dermesztõ hajnalán.
Hogy azután elnyelje tetemüket (gyilkosaik szándékai
szerint mindörökre) Sopronkõhida elhagyott rabtemetõje.
Ide rejtették õket deszkakoporsóban, alig egy méterre
a föld alá, két sírban fejtõl-lábtól:
sorban egymás mellé.
Úgy, ahogy tavaly nyáron - hosszas ásatás-kutatás
után - az exhumálásukkal megbízott gyõri
régészek végül is reájuk találtak.
Most - több mint 30 évvel államilag törvényesített
meggyilkolásuk után - családtagjaik, a magyarság,
Nyugat-Magyarország népe végre méltó
módon örök nyugalomra helyezi az õ "nekivadult
fasisztáit", a mi '56-os forradalmunk szerencsétlen,
szomorúságos áldozatait, mártírjainkat.
Õszintén remélve, hogy most már örökre
fölhasad itt a felejtés fátyla, emlékük
élõ lesz, életük és tragikus végük
pedig mindannyiunk közös tanulsága.
Copyright © 1997.,
ISE, Sopron |